A kormányzati szolgáltatókat érintő legutóbbi zsarolóvírus-támadások során a támadók hónapokig rejtőzködtek a hálózatokban, mielőtt felfedezték volna őket. A következmények messze túlmutattak az informatikai zavarokon: szolgáltatáskimaradásokhoz, hatósági vizsgálatokhoz és több millió érzékeny adat nyilvánosságra kerüléséhez vezettek. A nagy léptékű közszektorbeli környezetekben a korlátozott átláthatóság nem csupán működési kihívást jelent; az egész szervezet kockázatát növeli.
Jelentések operatív elemzés nélkül
Az ügynökség számára nem az volt a kihívás, hogy a fájlokat fel lehet-e robbantani. Az igazi kérdés az volt, hogy mi történik utána. A meglévő sandbox ugyan jelentéseket sandbox , de ezek a jelentések nem mindig nyújtottak olyan részletes és egyértelmű információkat, amelyekre a biztos döntések meghozatalához szükség volt, különösen zero-day potenciális zero-day kivizsgálása során.
Ahogy a kártevő programok egyre nehezebben felismerhetővé és többfázisúvá váltak, a korlátokat egyre nehezebb volt figyelmen kívül hagyni.
1. korlátozás: A fejlett kártevőprogramok viselkedésének korlátozott mélysége
zero-day esetében a részleges átláthatóság operatív kockázatot jelent.
A virtuális gépeken végzett tesztelés nehezen tudta feltárni azokat a kifinomult fenyegetéseket, amelyek célja a virtuális környezetek felismerése, a végrehajtás késleltetése vagy bizonyos felhasználói műveletekre való várakozás volt. Ennek következtében az elemzők gyakran csak hiányos viselkedési adatokat kaptak.
Ez három jelentős hiányosságot eredményezett:
- A rejtett viselkedésformák felismerése elmaradt, különösen a memóriában tartózkodó vagy fokozatosan kibocsátott hasznos terhelések esetében
- A kézi újraelemzés elterjedt, ami meghosszabbította a vizsgálati időt
- Csökkent az ítéletek iránti bizalom, különösen az ismeretlen vagy gyanús fájlok esetében
2. korlátozás: Olyan jelentések, amelyek kézi értelmezést igényeltek
A legnagyobb kockázat nem az adatok hiánya volt, hanem a tisztázatlanság.
A sandbox részletes eredményeket sandbox , de nem mindig hasznosítható információkat. Az elemzőknek továbbra is manuálisan kellett kinyerniük a mutatókat, értelmezniük a végrehajtási folyamatot, és külső eszközök segítségével összefüggésbe hozniuk az egyes esetekből származó eredményeket.
Ez oda vezetett, hogy:
- Hosszabb vizsgálati idő aktív incidensek esetén
- A biztonsági operációs központ (SOC) és a számítógépes vészhelyzeti reagálási csapat (CERT) közötti következetlen tudásmegosztás
- Egy olyan sandbox , amely nyomozási eszközként sandbox , nem pedig észlelő rendszerként
3. korlátozás: Az operatív alkalmazásra nem alkalmas hírszerzési információk
Az a hírszerzési információ, amelyet nem lehet operatív célokra felhasználni, nem alkalmas a védelemre.
Még akkor is, ha azonosították a fenyegetéseket, az eredmények nem voltak következetesen kiegészítve, rendszerezve vagy könnyen megoszthatók. Ez megnehezítette az ügynökség számára, hogy:
- Fenyegetéskeresési munkafolyamatok táplálása
- Kapcsolódó minták és kampányok összekapcsolása
- A hivatali határokon átnyúló hírszerzési információcsere támogatása
Ekkor az ügynökség egy fontos felismerésre jutott: sandboxing már nem sandboxing tovább önálló lépés, amely csupán jelentéseket állított elő. Olyan rendszerré kellett válnia, amely minden fájlra vonatkozóan egyetlen, megbízható értékelést ad, amely alapján az elemzők azonnal intézkedhetnek.
Az elemzéstől az operatív védelemig
Az ügynökségnek nem sandbox újabb sandbox volt szüksége. Olyan megoldásra volt szüksége, amely lépést tud tartani a modern fenyegetésekkel, és olyan eredményeket szolgáltat, amelyeket a csapatok ténylegesen felhasználhatnak. Céljuk egyértelmű volt: olyan egységes zero-day képesség kiépítése, amely képes szembeszállni a felismerést elkerülő kártevő programokkal, hírszerzési szintű eredményeket szolgáltat, és illeszkedik a meglévő kormányzati munkafolyamatokba.
A további előrelépés érdekében az ügynökség négy, a küldetéséből fakadó követelményt határozott meg, amelyek a kockázatcsökkentésre és a döntéshozatal javítására irányulnak.
1. Részletesebb viselkedéselemzés, elkerülve a vakfoltokat
Az ügynökségnek olyan dinamikus elemzésre volt szüksége, amely feltárja a kód teljes végrehajtási viselkedését – beleértve a kizárólag memóriában futó kódokat, a késleltetett kiváltókat és a virtualizált környezetek kijátszására tervezett, több lépcsős támadásokat is. A részleges átláthatóság már nem volt elfogadható, különösen az olyan korlátozott hozzáférésű rendszerekben, ahol minden észrevétlen viselkedés komoly működési kockázattá válhat.
2. Fájlonként egyetlen, megbízható értékelés
Az elemzőknek egyértelműségre volt szükségük, nem pedig további nyers adatokra. Az új megoldásnak a viselkedési megfigyeléseket és a fenyegetési információkat egyetlen koherens, cselekvésre ösztönző következtetésbe kellett összefoglalnia. A cél az volt, hogy csökkentsék a kézi értelmezés szükségességét, és segítsék a biztonsági operációs központok (SOC) csapatait abban, hogy gyorsabban tudjanak reagálni, amikor a döntések a legfontosabbak.
3. Olyan hírszerzési információk, amelyek operatív felhasználásra alkalmasak és megoszthatók
A rosszindulatú szoftverek elemzése nem állhatott meg a felismerésnél. Olyan információkat kellett előállítania, amelyek újrahasznosíthatók. Az ügynökség strukturált, kiegészített eredményeket igényelt, amelyek támogatják a fenyegetések felkutatását, erősítik a csapatok közötti együttműködést, és illeszkednek az olyan elismert keretrendszerekhez, mint a MITRE ATT&CK. Minden ismeretlen fájlból hasznosítható információt kellett nyerni, nem csupán egy elszigetelt jelentést.
4. Zökkenőmentes integráció a meglévő biztonsági rendszerbe
Az ügynökségnek emellett arra is szüksége volt, hogy a megoldás valós körülmények között is működjön: géppel olvasható kimenetek, kompatibilitás biztonságos környezetekkel, valamint az a képesség, hogy több régióra kiterjedő műveletek során is skálázható legyen anélkül, hogy új szilók jönnének létre. Sandboxing az észlelési folyamat részévé Sandboxing válnia, nem pedig külön vizsgálati lépésként Sandboxing működnie.
Ezen követelmények alapján az ügynökség olyan megoldás bevezetésébe kezdett, amelynek célja nem csupán a rosszindulatú szoftverek elemzése volt, hanem a nagy léptékű operatív védelem támogatása is.
Milyen változások történtek a működés terén
Az ügynökség azonnali javulást tapasztalt, miután elmozdult az elszigetelt, virtuális gépen alapuló detonációs módszertől egy egységes, hírszerzési adatokon alapuló elemzési folyamat felé. MetaDefender Aether bevezetésével az ügynökség mélyebb betekintést nyert a viselkedésmintákba, megbízhatóbb értékeléseket kapott, valamint olyan strukturált hírszerzési adatokhoz jutott, amelyeket a különböző csapatok között is operatív módon felhasználhatott.
Ahelyett, hogy értelmezést igénylő statikus jelentéseket állított volna elő, az új módszer minden egyes fájlra vonatkozóan egyértelmű, összefoglaló értékelést nyújtott, amelyet viselkedési adatok és a fenyegetettségi pontszám támasztott alá.
Az eredmény egy négyrétegű felismerési folyamat lett, amely minden fájl esetében választ adott négy alapvető kérdésre:
- Ismert és megbízható?
- Végrehajtás közben rosszindulatú viselkedést tanúsít?
- Az összes bizonyíték alapján mennyire kockázatos ez?
- Kapcsolatban áll-e ismert kampányokkal vagy változatokkal?
Hogyan valósult meg
Aether MetaDefender Aether közvetlenülAether az ügynökség rosszindulatú programok elemzésére és az incidensek kezelésére szolgáló munkafolyamataiba.
A gyanús fájlokat a következő eszközökkel dolgozták fel automatikusan:
- Mélystruktúra-elemzés több mint 50 fájltípus gyors ellenőrzéséhez
- Emulációalapú dinamikus elemzés a valós végrehajtási viselkedés feltárására
- Automatizált IOC-kivonás és fenyegetésértékelés
- ML-alapú hasonlósági keresés a kapcsolódó fenyegetések összefüggéseinek feltárásához
Az eredményeket strukturált, géppel olvasható formátumokban szolgáltatták. Ez lehetővé tette, hogy az eredmények kézi átalakítás nélkül közvetlenül beépüljenek a meglévő SOC- és hírszerzési információ-megosztási folyamatokba. Sandboxing egy önálló forenzikus eszközből a hatóság átfogóbb kiberbiztonsági architektúrájába beágyazott, operatív zero-day motorrá Sandboxing .
Átláthatóság, gyorsaság és az információk minősége
Az ügynökség a részleges viselkedésalapú elemzésről átállt zero-day hírszerzési szintű zero-day . A rosszindulatú szoftverek elemzése gyorsabbá, következetesebbé vált, és könnyebben skálázhatóvá vált a különböző csapatok között. A hatás minden területen egyértelműen megmutatkozott: az észlelés mélységében, az elemzők hatékonyságában és a hírszerzési értékben egyaránt.
1. A rejtőzködő és ismeretlen fenyegetések jobb átláthatósága
Az utasítás-szintű emuláció segítségével MetaDefender Aether olyan viselkedésmintákatAether , amelyek korábban figyelmen kívül maradtak. A többfázisú végrehajtási láncok, a késleltetett hasznos terhelések és a környezetre reagáló kártevő programok mostantól következetesebben elemezhetők.
Ennek eredményeként:
- A rejtőzködő minták viselkedésalapú lefedettsége javult
- Az ismeretlen fájlok esetében nőtt a döntések iránti bizalom
- Kevesebb mintát kellett kézzel újra elemezni
2. Gyorsabb vizsgálatok és kevesebb manuális munka
A strukturált kimenetek és az automatizált fenyegetésértékelés segítségével az elemzők gyorsabban tudtak dolgozni, és kevesebb időt kellett fordítaniuk a bizonyítékok kézi összegyűjtésére.
A működési fejlesztések a következőket tartalmazták:
- Rövidebb vizsgálati ciklusok
- Az elemzők munkaterhelésének csökkentése kritikus helyzetekben
- A biztonsági operációs központ (SOC) és a számítógépes vészhelyzeti reagálási csapat (CERT) közötti következetesebb tudásmegosztás
3. Magasabb színvonalú, megosztható Threat Intelligence
A beépített fenyegetési információk és a gépi tanuláson alapuló hasonlósági keresés segítségével az egymástól független kártevőmintákból összefüggő információk állíthatók elő. Az elemzők az elemzési eredményekből közvetlenül azonosíthatták a kapcsolódó változatokat, a közös infrastruktúrát és a szélesebb körű kampányokat.
Ez lehetővé tette:
- Hatékonyabb fenyegetésfelderítés
- A hivatali hírszerzési információk megosztásának javítása
- Visszamenőleges elemzés a korábbi minták alapján
A törvényszéki eszköztől az operatív felderítő rendszerig
A bevezetés előtt sandboxing reaktív nyomozási lépésként sandboxing . MetaDefender Aether bevezetését követően az ügynökség zero-day folyamatának központi elemévé vált, elősegítve a gyorsabb döntéshozatalt, a nagyobb bizalmat és a jobban skálázható védelmet.
Zero-Day a kormányzati védelmi szektorban
Az ügynökség előtt álló feladat egyértelmű volt: sandboxing hagyományos sandboxing ugyan jelentéseket sandboxing , de nem biztosítottak operatív áttekinthetőséget. A kiszámíthatatlan kártevőprogramok, a kézi értelmezés és a korlátozott hírszerzési adatok kiegészítése kockázatot jelentettek olyan rendszerekben, ahol a bizonyosság elengedhetetlen.
MetaDefender Aether bevezetésével az ügynökség modernizálta a rosszindulatú programok elemzésére alkalmazott módszereit. Az utasításszintű emuláció révén rejtett viselkedésminták kerültek napvilágra. A beépített fenyegetési információk és a gépi tanuláson alapuló hasonlósági keresés gazdagította az egyes elemzéseket. A széttagolt jelentések helyébe egyetlen, megbízható értékelés lépett.
Az eredmény mérhető volt:
- A rejtőzködő és ismeretlen fenyegetések jobb átláthatósága
- Gyorsabb, következetesebb vizsgálatok
- Kormányzati szintű megosztásra alkalmas hírszerzési eredmények
- Nagyobb bizalom a korlátozott hozzáférésű környezetek védelmében
Egyszerűbben fogalmazva:
- Kihívás → sandbox korlátozott sandbox és a működési nehézségek
- Megoldás → Egységes, emulációalapú zero-day integrált hírszerzési adatokkal
- Eredmény → Hírszerzési minőségű megállapítások, amelyek erősítik a nemzeti kibervédelmet
Az állami szerveknek nem csupán a robbantási jegyzőkönyvekre van szükségük. Szükségük van egyértelműségre, bizalomra és olyan információkra, amelyek alapján azonnal cselekedhetnek.
Vegye fel a kapcsolatot egyik szakértőnkkel, és tudjon meg többet arról, hogyanAether MetaDefender Aether zero-day modernizálásában.
