A digitális átalakulás forradalmának hatása miatt a szervezeteknek hatékonyabb megoldásokat kell keresniük az információk kezelésére, gyűjtésére és megosztására, miközben mérséklik az adatkockázatokat és biztosítják az erőforrások ésszerű elosztását. Ugyanígy a számítástechnikai infrastruktúra is az ilyen igények kielégítése érdekében fejlődött az elmúlt évtizedekben.
Adatközpont, kolokáció és Server: A kezdeti szakasz
Tegyünk egy gyors utazást az emlékek sávjába.
Körülbelül 80 évvel ezelőtt, az 1940-es években a rendszergazdák a számítógépes rendszerek elhelyezéséhez az "örökölt infrastruktúrára", például adatközpontokra, kolokációs központokra és szerverekre kezdtek támaszkodni. Az ilyen típusú infrastruktúrák azonban nagy kezdeti beruházásokkal és magas havi karbantartási költségekkel járnak.
Maga a hálózati réteg összetett és költséges volt. A számítási teljesítmény növelése a skálázás érdekében szintén óriási kihívást jelentett, mivel csak egy szerver hozzáadása legalább három-hat hónapot vehet igénybe. Ezután egy sor követelménynek kell megfelelni: költségvetési jóváhagyást kell szerezni a szükséges hardver megrendeléséhez, a hardvert el kell szállíttatni az adatközpontba, karbantartási ablakot kell ütemezni az adatközpontban történő telepítéshez, ami rackhelyet, hálózati konfigurációkat, további terhelést igényel az energiaellátás és a hűtés terén, rengeteg újraszámítást kell végezni, hogy minden a paramétereken belül legyen, és még sok más akadályt.
A hozzáférés megszerzése már önmagában is lassú és fájdalmas folyamat volt, nem is beszélve arról, hogy a szerveren végrehajtott további változtatások nagy idő- és pénzköltséggel jártak - legyen szó akár hardverhibáról, akár frissítésről. Tény, hogy a szervezeteknek jobb megoldásra volt szükségük.
Virtualizáció: A munkaterhelés mobilitása, költségmegtakarítás és automatizált működés elérése
Csak az 1960-as évek végén következett be az infrastruktúra fejlődésének következő szakasza: Az IBM bevezette a virtualizációt.
A virtualizáció a rendszererőforrások alkalmazások közötti logikai elosztásának módszere, amelyben a virtuális gépek (VM-ek) egy fizikai számítógép digitális változataként szolgálnak, saját operációs rendszerrel. A VM-ek egy szervert sok szerverré alakíthatnak. Ezáltal a virtualizáció képes megoldani olyan problémákat, amelyeket elődei nem tudtak megoldani, mint például a számítógépes erőforrások használatának elosztása a felhasználók nagy csoportja között, a számítógépes képességek hatékonyságának növelése, az erőforrások kihasználásának javítása, az adatközpontok kezelésének egyszerűsítése, miközben csökkenti a technológiai beruházások költségeit.
Ez a megoldás paradigmaváltást jelentett. A virtualizáció lehetővé teszi, hogy a felhőalapú számítástechnika megzavarja az egész ökoszisztémát, és a példánykonfigurációk frissítése bárki számára elérhetővé válik. De ami még ennél is fontosabb, minden feladat automatizálható - nincs szükség emberi beavatkozásra a példányok rendelkezésre bocsátásához, telepítéséhez, karbantartásához vagy újraépítéséhez. A szerverhez való hozzáféréshez való hozzáférés három-hat hónapos folyamatából két percre változott, ez valóban megváltoztatta a játékmenetet.
Minél több automatizációt biztosítottak a VM-ek, annál inkább az alkalmazások fejlesztésére koncentrálhattak a fejlesztők, és annál kevésbé kellett foglalkozniuk az infrastruktúra telepítésével és karbantartásával. A DevOps, CloudOps és DevSecOps csapatok átvették a korábban "hagyományos rendszergazdai szerepköröknek" tekintett feladatokat.
Azonban az a tény, hogy minden VM külön operációs rendszer képpel rendelkezik, még több memória- és tárolási erőforrást igényel. Ez megterheli a rezsiköltségek kezelését. A virtualizáció az alkalmazások hordozhatóságát is korlátozza, különösen a monolit architektúráról a mikroszolgáltatások architektúrájára áttérő szervezeteknél.
Konténerizáció: A virtualizáció könnyű alternatívája
Ugorjunk előre 1979-be, az IT oldalon a 7-es verziójú Unix és a chroot rendszer jelentette az első konténertechnológiát. A konténerizáció azonban csak a 2000-es években virágzott fel.
A konténer egy szabványos szoftveregység, amely egy alkalmazás kódját és annak összes függőségét csomagolja, lehetővé téve az alkalmazás megosztását, migrálását, áthelyezését és megbízható végrehajtását egyik számítási környezetből a másikba.
A konténerizáció a virtualizáció számos problémáját megoldja. A konténerek kevesebb helyet foglalnak, mint a VM-ek, mivel a konténerképek mérete általában csak néhány tíz megabájt; több alkalmazást tudnak kezelni, és kevesebb VM-et és operációs rendszert igényelnek. A VM-ekhez képest könnyebbek, szabványosabbak, biztonságosabbak és kevésbé erőforrás-igényesek.
A konténer nagy előnye, hogy elszigeteltséget teremt az alkalmazások között. Az elszigetelt környezetek lehetővé teszik, hogy egy VM akár 10-20 nagyon különböző alkalmazást vagy komponenst is befogadjon. A konténerek egy alkalmazást csomagolnak össze mindennel, ami a futtatásához szükséges, beleértve a kódot, a futási időt, a rendszereszközöket, a rendszerkönyvtárakat, a beállításokat stb. - így biztosítva, hogy az alkalmazások a környezetek közötti különbségek ellenére is egységesen és konfliktusmentesen működjenek. Mivel a konténertechnológia teljesen elválasztja az alkalmazásokat a hardvertől, az egész rendszert rendkívül hordozhatóvá, skálázhatóvá és kezelhetővé teszi.
Mivel a szoftverfejlesztés következő generációja a hagyományos monolitikus alkalmazásokról a mikroszolgáltatások modelljére vált, a konténerizáció itt van, hogy maradjon, és ez a jövőnk.
OPSWAT MetaDefender Core Container
Amellett, hogy az infrastruktúrát az adatközpontokból a konténerekbe helyezik át, a szervezetek a konténer-alapú architektúrában a kiberbiztonsági megoldásukat is erősíteni szeretnék. Ugyanezt a koncepciót kihasználva az OPSWAT lehetővé teszi, hogy a MetaDefender Core konténeres ökoszisztémán keresztül percek alatt telepíthető legyen. MetaDefender Core Container egy rugalmas telepítési lehetőség - ahol több MetaDefender Core alkalmazást skálázhat ki, automatizálhatja és egyszerűsítheti a telepítési folyamatot, és megszüntetheti a rejtett függőségek okozta összetettséget és kétértelműséget.
A könnyű és könnyen telepíthető MetaDefender Core Container megoldás megtakarítja az infrastruktúra, az üzemeltetés és a karbantartás összköltségét, így sokkal alacsonyabb teljes üzemeltetési költséget (TCO) érhet el. A telepítés automatizálásával és a környezetfüggőségek megszüntetésével a MetaDefender Core Container lehetővé teszi, hogy arra koncentráljon, ami a legfontosabb: vizsgáljon meg minden fájlt rosszindulatú programok és sebezhetőségek szempontjából, szanáljon a Deep CDR (Content Disarm and Reconstruction) segítségével a nulladik napi támadások és az APT (Advanced Persistent Threats - fejlett tartós fenyegetések) megelőzése érdekében, és védje az érzékeny információkat a DLP (Data Loss Prevention - adatvesztés-megelőzés) technológiával.
Bővebben: MetaDefender Core, MetaDefender Core Container, vagy lépjen kapcsolatba a kiberbiztonsági szakértőinkkel.
